Amennyire gondtalan a nyári szünidő a gyerekeknek, annyira komoly kihívás a szülőnek, kivált, ha dolgozik és nincs a közelben segítő nagymama, testvér vagy bébiszitter. Ebből következően sok szülő alig várja (van, aki bevallja, van aki nem:), hogy elkezdődjön az iskola. Ha pedig nagyon fogytán már a türelmed, ennek akár hangot is adsz: "jó lesz már, ha végre kezdődik az iskola", vagy megjegyzed, hogy "elő kéne venni" a kötelező olvasmányt, a matek példákat, "nem ártana gyakorolni" a tollbamondást, az angolt, a németet stb., amivel sajnos önkéntelenül is növeled gyermekedben az iskolakezdés miatti stresszt és szorongást. A világban zajló események, a folyton változó környezet és új szabályok, esetleges pedagógus cserék vagy pedagógushiány akkor is eljutnak gyermekedhez, ha nem ez a fő beszédtéma a családban. Mit tehetsz annak érdekében, hogy gyermeked amennyire lehet, vidáman, és ne esetleges korábbi szorongásaival kezdje meg az új tanévet?
Ahogy sok minden más, az iskolakezdéssel kapcsolatos várakozások és annak megélése is a fejben dől el. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy kimondott vagy kimondatlan szavakkal a félelmekre, kudarcélményre vagy éppen a várható jó dolgokra összpontosítotok. Összegyűjtöttünk néhány tipikus pszichológiai csapdahelyzetet, amit, ha elkerülsz, máris jobb kedvvel, de legalábbis nyugodtabban indulhat gyermekednek a tanév.
1. Magyarázd el a gyermek számára a világot
Bármilyen életkorú gyermeked, nem szerencsés, ha kizárod a világban történő eseményekből és afféle védőburokban "nevelgeted" akár egy palántát. Ilyenkor ugyanis gyermeked saját maga próbálja értelmezni és feldolgozni a valóságot, ami akár hajmeresztő eredményhez is vezethet (szerepjátékok és kreatív alkotás során ezekből könnyedén képet is kaphatsz). Sokkal célravezetőbb, ha gyermeked életkorának megfelelően átbeszélitek, mi történik a nagyvilágban, ez hogyan érinti az ő életét, és megnyugtatod, hogy te és a családja mindig mellette van és segít neki.
2. Ne csak feketén fehéren lásd a dolgokat
Ha a gyerkőcben az maradt meg az iskolából, hogy minden tanár utálja, egyik osztálytársa sem szereti, érthető, hogy szorongással néz elébe az új tanévnek. Érdemes átbeszélni vele konkrétumok szintjén, kikkel voltak konfliktusai és kikkel voltak kellemes élményei (meglepő lesz számára is látni, hogy mégse mindenki utálja ...). Fontos tudatosítani, hogy minden közösségben vannak olyanok, akikkel szeret együtt lenni és olyanok is akikkel kevésbé, de mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, mindenkinek lehetnek jobb és rosszabb napjai. Érzelmi intelligencia fejlesztő játékaink is segítségedre lehetnek ebben.
3. Kapcsold ki a negatív szűrőt
Nem csak az a baj, ha szélsőségesen, feketén vagy fehéren látjuk a dolgokat. Ennél is rosszabb, ha mindig mindent negatívan látunk. A negatív szűrőnek köszönhetően gyermekünk legtöbbször csak arra emlékszik, amikor rossz jegyet kapott a tanárától, vagy valamelyik osztálytársa "bunkózott" vele, és elfeledkezik azokról, akik támogatták, segítettek neki, vagy "jófejek" voltak vele. Beszélgessetek és kérdezd meg: "ki az az osztályból, aki jó fej volt vele", "melyik tanár óráit szereti", "mi az, amit kifejezetten jónak talál az iskolában" (és ne nevess, ha a büfé az!)
4. Felejtsd el a hiedelmeket és rémhíreket
Új tantárgyak, új tanárok esetén kapnak erőre az iskolatársak (és sokszor a szülők által is) gerjesztett félelmek és rémhírek, melyek már azelőtt ellenszenvessé tehetnek egy tárgyat vagy pedagógust, hogy akár egy órát is eltöltött volna vele gyermekünk. Érdemes átbeszélni, milyen valóságalapja van a "pletykáknak", "szóbeszédeknek", és elmagyarázni, hogy ezek nem tények, ezek mások véleményén alapulnak. Könnyen lehet, hogy gyermekünknek egészen más tapasztalatai lesznek majd, ha nem eleve utálattal és negatívan áll hozzá.
5. Ne az érzelmek uralkodjanak a józan ész felett
Sokkal nehezebb a dolgunk, ha a saját tapasztalatok már negatív érzelmeket gerjesztettek, gyermekünk pedig eleve ellenszenvvel viseltet valamely tanára vagy diáktársa iránt. Ilyenkor hajlamos lehet arra, hogy tényként fogadja el saját érzéseit, megérzéseit ("tudom, hogy pikkel rám", "tudom, hogy szándékosan szívatni fog megint", "biztos ott tart be megint, ahol csak tud"). Segíts neki, higgadtan végiggondolni élményeit, tapasztalatait, és meggyőzni róla: az új tanév új lehetőség rá, hogy új lapról kezdjenek mindent.
6. Ne láss mindenben katasztrófát!
A gyerekek könnyen túldimenzionálnak problémákat, világvégeként élnek meg egyszerű konfliktusokat, kudarcokat, és sorsfordítónak állítanak be egy-egy eseményt (sajnos erre a kattintásvadász hírek és posztok külön rá is erősítenek). Ha nem sikerül a felvételi vagy a nyelvvizsga, ha nem lesz egyetlen barátom se, mind mind olyan félelmek, amelyekre gyermekünk úgy gondolhat, hogy az egész életére kihatással lehet. Szülőként éppen ezért az a legfontosabb (és gyakorló szülőként tapasztalatból tudjuk: ez korántsem könnyű), hogy ilyenkor ne add alá a lovat, ne erősítsd benne ezeket a szélsőséges gondolatokat, hanem éppen ellenkezőleg, engedd reálisan látni őket.
Nem lehet elégszer elmondani: a rossz jegyeket MINDIG ki lehet javítani, ha nem veszik fel oda, ahova leginkább szeretné, több tucat új lehetőség nyílik meg számára, ha most éppen nincs igazi jó barátja, később biztosan fog találni (e sorok írója például éppen egy balul sikerült felvételinek köszönhette legjobb barátját). A kudarcok, a hibák és a félresikerült dolgok segítenek abban, hogy mindent átgondoljunk, újraértelmezzünk és kitaláljuk, hogyan lehetne másként, hogyan lehetne jobban csinálni legközelebb.
