Az emberre folyamatosan hat az, amivel kapcsolatba kerül, akár tud róla, akár nem - különösen igaz ez a gyermekkorra. A gyermek sokkal fogékonyabb az őt ért ingerekre, amivel huzamosabb ideig foglalkozik, az meghatározza, hogyan fejlődik az agya, és befolyással van a gondolkodására. A gondolkodással kapcsolatos készségek, képességek folyamatosan fejlődnek gyermekkorban (és felnőttkorban is, ha az ember fejleszti). Attól függően, hogy valaki mire fordítja a figyelmét, milyen ingerek érik, mivel foglalkozik, az agyban idegi kapcsolatok jönnek létre, változnak meg, finomodnak, alakulnak. Például, ha valaki gyerekkorában találkozik a tánccal, valószínűleg felnőtt korában is fejlettebb lesz a ritmusérzéke, mint annak, aki nem.
A játék az egyik leghatékonyabb eszköz, aminek segítségével a gyermekek ingereket, élményeket gyűjthetnek, és amin keresztül fejleszthetik magukat. Hogy miért? Ennek több oka is van.
Egyrészt a játék élményt ad, érdekes, izgalmas, így a gyerekek maguktól kezdenek bele, nem kívülről irányítják rá a figyelmüket. Ha valaki szívesen játszik egy játékkal, arra nagyobb figyelmet fordít, a nagyobb figyelem pedig hatékonyabb fejlesztéssel is jár.
Másrészt pedig a játék életszerű. Vagyis az életben tapasztaltakhoz hasonló ingereket kaphat általa az, aki játszik. Ez pedig azért fontos, mert a játékban megtanult dolgokat később képes átültetni az életére is.
A gyermek mindenképpen tanul a játékból, a gondolkodására hatással lesz az, amivel játszik, nem csak akkor, ha a megszerzett ismeret valóban hasznos a számára. Ezért nem mindegy, hogy amivel játszik, az mire tanít.
Hogyan hat a játék a gondolkodásra?
A játékokon keresztül a gyerekek mintákat, viselkedési módokat sajátíthatnak el, szerezhetnek új ismereteket, és akár különféle gondolkodási módokkal is bővíthetik a repertoárjukat. Utóbbi elsősorban a játékok működési mechanizmusaival, motorikájával épül be, játék közben. Ha például folyamatos döntéseken keresztül vezet az út a győzelemhez, a játékos megtanul döntéseket hozni és odafigyelni arra, hogy a döntéseknek következményei vannak. Ha viszont a szerencse dönt, ott erre a gondolkodásmódra nincs szükség. Ha a győzelemhez stratégia szükséges, kialakul és fejlődik a stratégiai gondolkodás; ha kooperatív játékot játszik valaki, megtanul együttműködni másokkal; ha a pálya több területén is történnek események, az a képesség fejleszthető általa, hogy egyszerre több dologra is figyelni tudjunk.
Nézzünk meg három olyan játékot, amelyek fejlesztő hatással vannak a gondolkodásra - így nem csupán szórakoztatóak, hanem valóban hasznosak is, így ideális ajándékok karácsonyra!
Castle Of Mind
A színes, absztrakt, magyar fejlesztésű stratégiai játék szabályai egyszerűek, a gyerekek is könnyen, néhány perc alatt megtanulják és már indulhat is a játék. A mérkőzések roppant izgalmasak, nagyon kell figyelni az egész táblára és a másik fél minden mozdulatára, hiszen a pálya bármely pontján történtek hatással lehetnek egészen távoli mezőkre is. Az első néhány parti tapasztalataiból tanulva újabb és újabb stratégiákat lehet kitalálni, sőt, már menet közben is van alkalmunk váltani, lépésről lépésre dönteni, az egyes bábuknak más szerepet adni és így tovább.
Sokan küzdenek azzal a problémával, hogy gyermekük fegyelmezetlen, szétszórt, nehezére esik koncentrálni. A Castle Of Mind játékos módon fejleszti a figyelmet, a koncentrációt, valamint a stratégiai gondolkodást, a logikát, összefüggések meglátását, kombinatív képességeket, mindemellett döntések meghozatalára, új utak kipróbálására bátorít.
Vortex
Az absztrakt játékok másik képviselője egy különleges játéktáblával ragadja meg a gyerekek és a felnőttek figyelmét, és a nevéhez méltón örvényként szippant be a játékélmény. A 19 forgatható torony segítségével háromszög alakú korongokat mozgathatunk a hatszög alakú táblán. A játékosok célja pedig (a játékot 2-6 fő játszhatja), hogy saját 6 korongjukat elsőként juttassák az átellenes oldalon lévő torony köré. Összesen két szabályt kell betartani:
• egyazon körben minden játékos 4 pozíciót mozgathat
• csak azt a tornyot lehet elforgatni, amelyben a soron lévő játékosnak legalább annyi saját korongja van, mint bármely más játékosnak (azaz nem lehet kisebbségben).
A játék attól válik izgalmassá, hogy a játékosok útjai keresztezik egymást, az egyes tornyok pedig egymást metsző köröket írnak le, így minden torony forgatása a szomszédos tornyok körül elhelyezkedő korongok helyzetét is megváltoztatja, éppen úgy, ahogyan a bűvös kocka egyik oldalának elforgatása a többi oldalt.
Ebből adódóan a játékosoknak egyszerre van szüksége logikus, előrelátó, stratégiai gondolkodásra és kiváló térorientációra. Nincs két egyforma játék, nincsenek begyakorolható és mindig nyertes lépéskombinációk, a győztes stratégia minden játék esetén más és más.
Algoracing
Az előző két játéktól merőben más „terepen” játszódik az Algoracing társasjáték, amelyben űrszondákat kell irányítani a játékosoknak, ezekkel minél több életmintát begyűjteni, majd a laboratóriumba szállítani. A játékhoz nincs szükség valódi robotokra vagy számítógépre, pusztán a gondolkodásukra hagyatkozva kell a parancssorokat (algoritmusokat) létrehozni, és végrehajtani azokat a táblán elhelyezkedő bábukat mozgatva.
A játék valódi 3 dimenziós térben zajlik, amelyet a játékosok maguk alakítanak ki, így minden egyes játék során újabb és újabb kihívásokkal szembesülhetnek. A parancsokat a soron lévő játékos a kezében lévő 5 kártyából választja ki (1-3 kártyát minden körben), ami azt is jelenti, hogy a „szerencse” révén hozzákerült lapokból kell a lehető legjobb megoldást megtalálni. Bármely körben van rá lehetőség, hogy a nem megfelelő lapokat (akár az összeset) becserélje, ám ez egy körébe kerül és a jobb lapok egyáltalán nem garantáltak. Mindezzel a logikus gondolkodás, a tervezés és algoritmus építés illetve a vizuális-téri orientáció fejlesztése mellett a kockázatbecslő, kockázatvállaló képességüket is próbára tehetik a játékosok.
